Franciaországban XIV. Lajos 1715-ös halála után az abszolutizmust a „régi rendszernek” vagyis „ancien régime-nek”1 hívták. A király halála után e rendszer és ezáltal az ország mély válságban volt. A háborúk, a protestánsüldözések és még inkább az udvar költekezései kimerítették az amúgy is túladóztatott országot. A 18. század folyamatos fejlődés, és közben állandóan előbukkanó gazdasági és társadalmi válságok története.

Észak-Amerikát a 16. században kezdték gyarmatosítani. Elsők voltak ebben Amerika felfedezői, a spanyolok, akik dél felől indultak el, majd őket a franciák követték a Szent Lőrinc-folyó irányából. Az angolok két irányból fedezték fel a kontinenst: a Hudson folyó öble és az Atlanti-óceán partvidéke mentén. A britek első telepeiket csak a 17. század elején alapították, a hely neve Virginia lett, mely I. Erzsébet tiszteletére kapta a nevét1. Ebben az időben Angliában üldözték a puritán vallás követőit, így mivel menekülniük kellett, főleg e felekezet csoportjai érkeztek Amerikába. Itt saját maguk alakították ki szervezeteiket, magukat igazgatták. A vallási menekültek után egyre többen érkeztek Amerikába a jobb élet reményében.

A dicsőséges forradalom után került bevezetésre az alkotmányos monarchia rendszere, melyben az uralkodó nem vesz részt közvetlenül a kormányzásban, csak uralkodik; idővel szerepe csak jelképessé vált, pl. ellenjegyezte a törvényeket, mint nálunk a köztársasági elnök. Két kamarás1 parlamentjükben a kormányzást az alsóházban a parlamentnek felelős kormány végezte, melyet a választásokon legerősebb párt alakíthatta meg. A felsőházban, a lordok házában a főurak szavaztak, ide automatikusan bekerült mindenki, aki nemesnek született vagy nemességet kapott. A törvényekről először az alsó majd a felsőházban is szavaztak. Ha mindkettő elfogadta, akkor ellenjegyezhette az uralkodó, és a törvény életbe lépett.