A XIX. század legelterjedtebb és legnépszerűbb irodalmi műfaja volt a regény, amely a polgárság előretörésével párhuzamosan tudott tért hódítani. Gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza, amikor az idillikus szerelemábrázolás volt a téma mint például a Daphnisz és Chloe (ejtsd: dafnisz és kloé). A középkorban megjelentek a lovagregények, más néven pikareszkek, melynek legkiemelkedőbb darabja a Don Quijote Cervantestől. A XVIII. században pedig újabb típussal bővül a regény műfaja, a kalandregénnyel, mint például Robinson Crusoe vagy a Gulliver utazása.

A trianoni békeszerződésig egységesnek mondható Monarchia területén szabad fejlődési lehetősége volt valamennyi nemzetiség kultúrájának, művészetének, és a kultúra decentralizáltan volt jelen az országban. Ilyen kultúrközpontnak számított Erdélyben Kolozsvár, Nagyvárad, a Felvidéken Kassa, illetve Pozsony. A békekötés ezeket a nagyvárosokat más országokhoz csatolva elszigetelte a magyar kultúrától, így a megcsonkított országban jobbára csak Budapest maradt, hogy a művelődés középpontja legyen.

A XX. századra nem jellemző, hogy a művészetben-irodalomban egységes stíluskorszakok lennének. Párhuzamosan egymás mellett és egymásra épülő irányzatok figyelhetők meg, amelyek egymásra épülnek, eltérések pedig inkább az irányadó jellegzetességek alapján fedezhetők fel bennük.

Míg a XIX. századi emberek még úgyszólván feltétlenül hittek a teremtő Istenben, egy természetfeletti erő létezésében, addig a XX. századra ez a világszemlélet jelentősen megváltozott, az emberek elvesztették hitüket. A technika fejlődésével, a közlekedési eszközök modernizálódásával a világ egyre kisebb lett, egyre gyorsabban, rövidebb idő alatt elérhetővé váltak a Föld legtávolabbi zugai, így a hírek, információk gyorsan elérték a legeldugottabb helyeket is, ami egyrészt azok fejlődését hozta magával, másrészt ez a világ egységesüléséhez is vezetett.