Gyulai Pál irodalomtörténész, Arany barátja 1856-ban egy kis emlékkönyvecskét adott a költőnek ajándékba, amit le lehetett lakatolni. Sokáig hevert íróasztalán üresen, mígnem több mint húsz év után 1877-ben legtitkosabb, legbensőbb gondolatait, gondjait is ebbe kezdte el írni, mint például az akadémiai főtitkári lakással kapcsolatos aggályait, problémáit, vagy unokájának, Széll Piroskának a sorsa iránti aggodalmas gondolatait.

Az 1850-es évek után abbahagyta nagy epikus műveinek írását, a szabadságharc bukása után elkedvetlenedett, kiábrándult lett. Fiatal korában soha nem akart lírikus lenni, őt nem jellemezték indulati, kedélyállapoti rohamok, amiket csak versbe öntve tudott magából kiírni, mint barátja, Petőfi, mégis az ebben a korszakban írott versei tették őt a nemzet egyik legnagyobb költőjévé. Saját maga tévedésnek tartotta költői pályájának ezt a korszakát, noha itt talált igazán magára.

A ballada szó francia eredetű, a provanszál nyelven balada = tánc szóból eredeztethető kifejezés, több jelentése is van. Zeneművészeti vonatkozásban jelenti a dal egyik sajátos formáját, ugyanakkor az irodalomban is van jelentése: a szépirodalom egyik nagy műnemének, az epikának egy – lírai jegyeket is mutató – műfaja. Jelent stílust is, balladisztikus stílus, amely megjelenhet kisregényekben, elbeszélésekben.Három fajtája létezik: népballada – szájhagyomány útján terjedt, szerzője ismeretlen (ez volt a középkorra jellemző), vígballada, amikor a főhős sorsa a ballada végén nem tragikus, és van a műballada, amelynek – ellentétben a népballadával – ismert a szerzője, és a történet kimenete általában tragikus.

A Toldi-trilógia első darabjával lett híres és elismert költő Arany. A Kisfaludy Társaság emelt pályadíjjal jutalmazta első próbálkozását. Műfaja ún. nagyobb elbeszélő költemény – terjedelménél fogva érdemli ki ezt a megkülönböztető jelzőt. A mű középpontjában a nép egyszerű gyermeke, Toldi Miklós áll, akit Arany a pórsuhanc névvel illet, és aki önerejéből küzdi fel magát, eszével, erejével küzdi le a rosszindulatú ármányokat, akadályokat, és a paraszti-jobbágyi sorból felemelkedve lesz királyi vitéz belőle. Eszményi népi hős, a nemzeti jellem példája, a nemzeti egység megtestesítője, nemes is, jobbágy is egyben. Zsarnokoskodó bátyja, György elnyomása miatt paraszti sorban kell élnie, és mégis ez a lenézett és kisemmizett fiú menti meg az ország becsületét és győzi le a cseh bajnokot.

1817. március 2-án született Nagyszalontán (ma Románia) szegény földműves-nemes családból. Szülei nemesi címüket még kétszáz évvel korábban, Bocskai Istvántól kapták, de Mária Terézia uralkodása idején elvesztették, és hosszú pereskedés ellenére sem sikerült visszaszerezniük. Mire Arany megszületett, elszegényedtek, földművesként tengették életüket. Szüleinek tizedik gyermeke volt, de a sok testvér közül csak a legidősebb, Sára nevű leány maradt életben, aki 25 évvel volt idősebb kisöccsénél. A kisfiú nagyon gyengécske volt, sokat betegeskedő vézna gyerek, akit szülei a széltől is óvtak. Sokszor volt beteg, aminek számos következményét felnőtt korában is viselte.