Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született Nógrád megyében, Szklabonyán, (ma Szlovákia) műveiben szülőföldjét, a Felvidéket, vagy, ahogy ő nevezte, „a görbe országot” gyakran viszontlátjuk, s benne a két kultúra, a magyar és a szlovák keveredését. Gimnáziumba Rimaszombatra, majd Selmecbányára járt, Pesten az egyetemet befejezte ugyan, de végül jogi diplomát nem szerzett. Az egyetem után Balassagyarmaton lett szolgabírósági esküdt, ahol közelebbről megismerkedett a dzsentri világgal és a táblabírák életével. 1872-ben lett ügyvédbojtár.

Madách Imre 1823. január 21-én született Alsósztregován (ma Szlovákiához tartozik). Édesanyja, Majthényi Anna gazdag hozományt hozott a családba, a csesztvei birtokot. Korán megözvegyült, de magabiztosan irányította a birtok gazdálkodását. Öten voltak testvérek, és a család anyagi helyzete megengedte, hogy magántanulóként tanulhassanak. Az író a váci piarista gimnáziumban végzett, innen került a pesti egyetemre 1837-ben. Két évig filozófiai, majd jogi tanulmányokat folytatott.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc bukása után érezhető volt a magyar irodalomban a történelmi események negatív hatása, a bukás okozta kétségbeesés, a hazáért való aggódás mellett még meg-megcsendültek a jobb kor eljövetelébe vetett hit, remény foszlányai íróink-költőink egy-egy művében, de a jellemző inkább a komor hangulat, a kiábrándultság volt. A kiegyezés nem teremtette meg az ország teljes függetlenedésének feltételeit, a Monarchiától való teljes elszakadást, hiszen politikailag továbbra is a császári udvartól függött az ország.