1846 tavaszát Dömsödön töltötte a költő, és itt sikerült lelkileg regenerálódnia, felépült depressziójából, kiábrándultságából, világfájdalmából. Innen Pestre megy, ahol fiatal írókkal együtt társaskör szervezésén dolgozik, a Tízek Társasága megalakításán. A lelkesültségét, régi pezsgését visszanyert költőben nyoma sincs az addigi pesszimizmusnak, tenni akar a világért, a nemzetért, a hazáért. Éppen a forradalom napja előtt egy évvel jelent meg első gyűjteményes verseskötete, amelyben összegyűjtötték az addig írt valamennyi költeményét, a kötet a Szabadság, szerelem! címet kapta.

A helység kalapácsa – 1844. augusztus-szeptemberPetőfi – miután egy kemény telet kihúzott Debrecenben – 1844 nyarán meglátogatta szüleit Dunavecsén, itt kezdte el írni augusztusban A helység kalapácsa c. komikus eposzát. Szeptemberre, alig két hónap alatt elkészült vele, egy hónap múlva meg is jelent, nyomtatásban akkor először és utoljára. Az irodalomtörténeti tudományban nincs egyetértés a tekintetben, miért pont ezt a műfajt, az eposzt választotta, talán példaként állt előtte Csokonai Dorottyája, Vörösmarty Zalán futása.

1842-ben jelent meg Petőfi első verse nyomtatásban egy olyan verseskötetben, amelyben költői pályájának első két, két és fél évének (1842-1844) termését gyűjtötte egybe. Ezek a költemények más stílusban készültek, mint a kor más, elismert, nagy költői által megírt versek. Petőfi – talán akaratlanul is, pusztán őstehetségéből fakadóan – egy merőben új irodalmi stílust teremtett meg, verseinek természetes könnyedséget adott, egyszerű szerkezeti felépítésű művei magyarosan ütemhangsúlyosak voltak. Korai verseire a hetykeség, a tréfás hangnem a jellemző, nyelvezete egyszerű, természetes.

Petőfi Sándor (született: Petrovics Sándor) 1823. január 1-jén látta meg a napvilágot félúton Kiskőrös és Kiskunfélegyháza között egy, az országúton haladó szekéren. A két város sokáig vitatkozott azon, hogy melyik tekintse magát a költőóriás szülővárosának, mígnem Kiskőrös győzött. Édesanyja Hrúz Mária volt, aki szlovák származású lévén csak igen keveset tudott magyarul, apja Petrovics István mészáros mester. Alig pár hónapos korában a család Kiskunfélegyházára költözött, ahol felcseperedett, ezért is tekintette ezt a várost szülővárosának a Szülőföldemen c. versében. A család anyagi gondok nélkül élt, ami a jól gazdálkodó, és a mészáros mesterséggel jövedelmező módon élni tudó apának volt köszönhető.